Tom Hiddleston mulatságosnak találja a hangfelvevőmet.

Egy csendes szobában ültem le vele épp a forgalmas Toronto-i Film Fesztivál közepén.a sajtó napon, és érdeklődve nézi a kicsi, szögletes, dobozhoz hasonló digitális készüléket, amit épp kihúztam a táskámból.

"Nem rég a te munkádat végeztem, igazából" mondja "Meginterjúoltam Natalie Portman-t valamivel. Vagy egy óra hosszú beszélgetés volt és át kellett írnom a másnap - úgy voltam vele: 'Jézusom!'"

Nincsenek erre embereitek? kérdezem tőle viccelődve.

Megrázza a fejét és nevet. "Nincsenek"

Biztos vagyok benne, hogy több tucat rajongója van, akik örömmel segítettek volna neki ebben. Az előző években Hiddleston nem csak egy film sztár lett, hanem egy megsemmisítő erejű (ford.: az eredeti full-on heartthrob, ami teljes szívdobbanás jelent...) jelenség is, köszönhetően a kitörő alakításának az érzelmileg ingatag Loki személyében, a Marvel Univerzumban.

A szerény angol színész vonzereje már 2007-ben megmutatkozott, Joanna Hogg félelmetes angol drámájában, az Unrelated-ben, de mikor Kenneth Branagh bevette a Thor szereplőgárdájába Hiddleston-t a sztárság egy új szintjére katapultálták.

Kemény munka következett: egy hónapon belül Hiddleston nagyon különböző, de hasonlóképpen emlékezetes teljesítményt hozott Joss Whedon milliárd dolláros kasszasikerében a Bosszúállókban, valamint Terence Davies Örvényében.

Hiddleston-nak volt egy estélye, amikor a munkatársaival együtt a karaktere mély, elgondolkodtató háttértörténetét építették fel.

"Jim és Tilda és én hét hétig találkozgattunk hat héttel mielőtt elkezdtünk filmezni" mondja. "Minden nap az asztal köré ülünk és költészetről, zenéről, tudományokról, irodalomról és a természetről beszélgettünk. Rumit olvastunk fel egymásnak és Einstein általános elméletéről, Hamlet-ről, a White Stripes-ról és Fibonacci-ról beszélgettünk."

"Nagyszerű volt megosztani a dolgokat, amiket szeretünk, kitölteni magunkat célzácokkal, amiket szívesen ejtettünk, mert tudtuk, hogy miről beszélünk. Csak egy harmadpéldányt láthatsz abból, amit mi összedobtunk."

A következő pedig a külső megjelenés volt. A színész gyorsan, minden kreditet Jarmusch-nak ad, a rongyos, fésületlen hajstílusért, ami a filmben megjelenő élőholt megkülönböztető jele lett.

"Nagyon lelkes volt vele" mondja Hiddleston. "A haj votl az első dolog, amiről beszéltünk. Azt akarta, hogy visszaadja a különös lények jellemét egy kis vad szépséggel - érzékenyek voltak és finomak, tanultak, mávésziek, de nem emberek. Ők vámpírok."

Az a sok felkészülés és kutatás kifizetődő volt az előadásban  - és a filmben - ami felülmúlja a vártakat és tele van furcsa, váratlan humoros pillanatokkal.

"Csupán őszintén akartam játszani, valamint megértettem, hogyha Jim nevet, az jó" mondja. "Az ilyesfajta pléhpofa humot - vagy bármilyen - mindig az őszinteségből jön. Igazából is nagyban játszol, de olyan nagy fokban játsod el, hogy  van benne egy kis különcség, aim vicces. Legalábbis remélem."

fordította: Faith
eredeti szöveg: NowToronto